Szeretjük a fizetésemelést, ám nagyon hamar meg is feledkezünk róla – tetszik vagy sem, a tipikus munkavállaló pár hónap alatt jut el odáig, hogy a magasabb bért már természetesnek érzi, azaz megszűnik az intézkedés pozitív motiváló hatása.

A béremelés tehát bizonyos értelemben egyirányú utca, a meglévő dolgozói juttatások esetleges bérbe integrálásása pedig egyenesen zsákutca: visszavágni nem lehet, hamar elvész az ösztönző erő, ezzel együtt pedig a gondoskodási komponens is eltűnik. Egy ilyen lépés teljesen rugalmatlan javadalmazási rendszert eredményez, miközben a bér és a juttatások külön tartása átláthatóvá teszi a bérezési struktúrát és a bérfejlesztést.

Míg a bér nem képes kifejezni a munkaadó gondoskodását, a juttatások igen: nem véletlenül van fontos szerepük a bérezési csomagon belül, jelentőségük a toborzásban, a megtartásban és a motiválásban is megmutatkozik.