Természetesen. A jogszabályi változások 2019 januárjával lépnek hatályba, így addig a meglévő rendszer összes eleme az aktuális, kedvezményes adózás szerint használható.

Erről szó sincs. Az Edenred felmérése szerint azoknak a munkaadóknak, akik már átgondolták a szabályozás változásának hatásait, közel fele (45%) a magasabb adóteher ellenére sem venné el a meglévő juttatásokat, hanem részben vagy egészben megtartaná őket. Emellett utóbbi körnek a kétharmada tervez azzal, hogy jövőre is marad az idei juttatási szint, 15 százalékuk pedig akár növelné is.

Az Edenred felmérésben megkérdezett munkaadók hozzávetőleg kétharmada ad béren kívüli juttatásokat dolgozóinak.

Magyarországon 1993 óta léteznek különböző adókedvezményes juttatások. Ezek jelentős része létszükségletté vált, a munkavállalók számítanak az életüket könnyebbé tevő juttatásokra. Olyan mindennapos kiadásokat tudnak fedezni velük, mint például a lakáshitel törlesztése, az egészségmegőrzés, a gyerekek iskoláztatása, saját egészségük megőrzése. Az utóbbi években azonban újabb szerep hárult ezekre az elemekre: a munkaerőhiány, a munkaerőmegtartás nehézségei felértékelték a juttatások motivációs szerepét.

A vonzó béren kívüli juttatási csomagok megkönnyítik a munkaerő-toborzást – főleg a fiataloknál. Megtartó és motiváló erejük is van, miközben a cég imázsépítéséből is kiveszik a részüket. Nem véletlen, hogy olyan országokban is sikeresen működik a béren kívüli juttatások rendszere, ahol azok a munkabérrel azonos módon adóznak.

Feltehetően lesznek olyan cégek, amelyek ezt a megoldást választják. Ez a módszer azonban csak rövid távon működik. A tapasztalatok szerint a béremelésnek csak néhány hónapon át van motiváló ereje, utána a munkavállaló napirendre tér felette. Hosszabb távú elköteleződést inkább extra juttatásokkal és a munkakörülmények javításával lehet elérni. Egyébként maguk a vállalkozások is előbbre valónak tartják a

dolgozók szociális jólétét, ösztönzésük fenntartását, mint a sima béremelést: az Edenred 2018 augusztusában készített reprezentatív felmérésében megkérdezett üzleti döntéshozók többsége (53%) nem integrálná a havi bérbe az egyéb juttatásokat.

A SZÉP-kártya csak bizonyos szintig, bizonyos rétegnek vonzó juttatási forma. Amit eddig a munkavállalók a cafetériából használtak fel más célokra – például közlekedésre, élelmiszer-vásárlásra –, jövőre egyéb kiadásaik lefaragásával kell majd biztosítaniuk. Azoknak, akik megélhetési gondokkal küszködnek a hónap végén, a SZÉP-kártya nem lesz alternatíva.

Ez öngyilkos megoldás lenne a részükről: a juttatások bedarálása nem pusztán rossz üzenetet közvetítene a dolgozók felé, hanem egyenesen felszólítaná őket arra, hogy keressenek maguknak másik, jobb munkahelyet. És jelen állás szerint ez sose volt annyira egyszerű, mint most.

A piaci verseny és a motiváció miatt. A rendelkezésre álló adatok szerint ma a magyar cégek 26 százalékánál 10 százalék feletti a fluktuáció mértéke, vagyis óriási a jelentősége a jó munkaerő megtartásának. Ehhez a jól működő juttatási rendszer kiváló eszköz.

A költségkeret nagyságán kívül azt kell elsősorban végiggondolni, hogy melyek azok a juttatások, amelyekre a dolgozóknak leginkább szükségük van, és amelyeket a leghatékonyabban ki tudnak használni, és ezeket hogyan lehet elérhetővé tenni az új feltételrendszerben. Az Edenred felmérése szerint egyébként a munkáltatók számára a legfontosabb szempontok a széleskörű felhasználhatóság – ezt 68 százalékuk említette a legutóbbi felmérés során az első két legfontosabb szempont között), de hasonlóan fontos a készpénzfelvételre is alkalmasság (52%), de a válaszadók 34 százaléka szerint az is fontos, hogy a juttatás elektronikus formában, illetve mobil eszközzel is elérhető legyen.

Megtehetik, azonban nem érné meg nekik, hiszen az eddig gondoskodásra használt bérkiegészítésből könnyen válna a nyűg: a dolgozók joggal érezhetnék, hogy valamitől megfosztják őket. Az Edenred felmérése is azt mutatja, hogy azok a cégek, amelyeknek határozott elképzelésük van arról, hogy milyen hatása lesz a cafetéria-változásoknak a juttatási rendszerükre, többségükben úgy szeretnék megtartani ezeket az elemeket, hogy az adóterheket nem hárítják át a munkavállalókra.