Feltehetően egyetlen vállalkozás sem áltatja magát azzal, hogy a versenyképessége nem fogja megsínyleni az adózási környezet rosszabbra fordulását. Egészen biztosan meg fogja, a kérdés csak az: mennyire és milyen módon.

A rövidtávú gondolkodás most számos veszélyt rejteget. Szigorúan csak költségszempontokat mérlegelve ugyanis hamar el lehet jutni ahhoz a következtetéshez, hogy a juttatások adóterheinek változását részben vagy egészben át kell hárítani a dolgozókra. Ez azonban akár végzetes lépés is lehet, hiszen azok, akik eddig nagy előszeretettel fogadták munkaadójuk dolgozói juttatásokban (is) megmutatkozó gondoskodását, most rendkívül rossznéven vennék, ha ezektől hirtelen megfosztanák őket. És könnyen jutnának el arra a felismerésre, hogy valószínűleg van olyan munkahely, ahol kevésbé zordak a körülmények. Ha pedig elmennek, bukik a matek: a költségoldalon megspórolt forintok vagy bevételi oldalon gurulnak el, ahogyan az is előfordulhat, hogy a távozót csak drágább munkaerővel lehet pótolni.

Ebben a helyzetben nem az ad versenyelőnyt, ha egy cég – egy feltehetően elhibázott, utólag sokszor megbánt döntéssel – költségoldalon bástyázza magát körül. Sokkal inkább az, ha minél hamarabb sikerül házon belül tompítani az aggodalmakat, és – akár a munkavállalók bevonásával – új, a megváltozott körülményeknek és a dolgozói igényeknek egyaránt megfelelő juttatási rendszer indul el 2019-ben.